Van egy nagy kert Révfülöpön, a Balatontól egy kicsit távolabb, fent, a szepezdi szőlőkhöz közel, ahol ezekben a percekben is közösséget épít néhány (vagy éppen egy csomó) ember. Életkoruk, nemzetiségük, szakmájuk, pénzügyi helyzetük, családi állapotuk egyáltalán nem azonos, egy dologban viszont hasonlítanak: mindenki hozott magával valamit, amit szívesen megosztana átmeneti lakótársaival és az egész közösséggel.